A tenyésztők általában azért kezdenek macskatenyésztésbe, mert beleszeretnek a cicákba, szeretnének bekapcsolódni a macskáséletbe, és főleg díjakat nyerni a kiállításokon. Szilasi Angéla története azonban teljesen más: ő autista fiának szeretne örömet okozni a cicákkal.
Misi története
„A fiam autista, tehát olyan részek sérültek az agyában, amelyek a kommunikációért felelősek: ő nem kommunikál az emberekkel. A macskákkal viszont igen. Mikor a macskának kiscicája lesz, a fiam oda-vissza van tőlük, akkora szeretettel veszi körül a kicsiket, amelyet máshol sosem láttam. Most 22 éves, kicsi korától voltak cicáink, de main coonokat csak nemrégen kezdtem el tenyészteni” – meséli Angéla. A Lurdy-házban megtartott macskakiállításra férjével és fiával érkezett Miskolcról. „Ennél messzebb nem megyünk” – mondja.
Misi önállóan nem tudja ellátni magát, nem tudja megrágni az ételt, bármiféle kommunikáció nehezére esik, nem képes telefonálni sem. Más autistákhoz hasonlóan zárkózott, ám a cicák képesek rávenni, hogy néha-néha megnyíljon. Ulfang kandúrral, a hatalmas vörös maine coon-nal különösen jóban van, ha kell, más macskákkal szemben is az ő pártját fogja. „Nekünk ez nagyon bejött, de hallottam olyat is, hogy egy autista szülőnek meg kellett szabadulnia a macskájától, mert nem tud mit kezdeni vele a gyerek. Nálunk ez viszont nagyon bevált.” – mondja Szilasi Angéla.
A macskák mint terápiás állatok – elméleti háttér
Azt, hogy az állatok terápiás célokat is szolgálhatnak, B. Levinson amerikai pszichológus fedezte fel az 1960-as években. Ő érzelmileg terhelt, árva gyermekeket gyógyított először, majd később súlyos betegeknél, depressziósoknál, idős embereknél alkalmazta a terápiás módszert. A gondolat, melyen az állatterápia alapul, az az, hogy az állatokkal való kapcsolat, a velük való törődés “boldogsághormonokat” szabadít fel az emberekben, miáltal erősebb lesz az immunrendszer, csökken a depresszió, fellazulnak az érzelmi gátak, oldódik a szorongás és a magány. Mára a pszichológusok egész sor esetre kiterjesztették a módszert, többek között tanulási problémákra, családi feszültségek kezelésére, fejlődési rendellenességekkel élőkre, mozgáskorlátozottakra. Mivel az állatokkal való kapcsolattartáshoz nem feltétlenül szükséges a beszéd, ezért az állatterápia jól alkalmazható kommunikációjukban nehezített gyerekeknél – mint ahogy azt láthattuk Misi esetében is. A terápia során a kezelt személy egy szakember segítségével alakít ki kapcsolatot a terápiás állattal, ami lehet kutya, macska, ló, de akár hüllő, delfin vagy lama is. A leggyakoribb terápiás állatok azonban a kutyák, ők a terápia előtt kiképzésen vesznek részt. A kutyákhoz hasonlóan elterjedt terápiás állatok a macskák is. Lényeges, hogy az adott macska nyugodt legyen és szeresse, de legalábbis tűrje a simogatást, a pórázt és az utazást is. Agresszív, harapó-karmoló cirmosok kizárva!
Állatterápia és autizmus
Az autista gyermekeknél az állatterápia általában nagy sikereket ér el – írja a Független Természetgyógyászati Portál. Ennek oka, hogy az állatok nem támasztanak elvárásokat az autista gyermekkel szemben, nem keltenek félelmet és ezáltal lehetővé teszik a kíváncsiság felébredését, megadják a gondtalan felfedezés örömét. Nagy siker tehát, hogy a nem tárgyi objektumokkal szemben csökken a félelem, a gyermekek pedig önként nyílnak meg.
További információ:
Független Természetgyógyászati Portál
Fejlesztő Pedagógusok honlapja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.