A macskafélék lábának felépítése különleges: a lábujjak utolsó perce nyugalmi állapotban nem érinti a talajt, hanem - látszólag minden anatómiai szabálynak ellentmondva - visszafelé hajlik. Ettől a mancsok rövidnek és gömbölyűnek látszanak. Az utolsó, megvastagodott ujjcsontokon van a karom, amely tehát így, becsukott állapotban, majdhogynem felfelé áll, és szinte ki sem látszik a körömágyból. Mivel lépés közben nem ér le a földre, nem kopik és hangot sem ad, szemben a kutya kopogó karmaival, amelyeknek kasztanyettázása különösen feltűnő, amikor a keveset mozgatott, túlnőtt körmű városi tacskó végigtipeg az előszobai parketten.
A macska tehát hangtalanul lép, és rejtett fegyvereit csak akkor húzza elő hüvelyükből, ha szükség van rájuk. Ilyenkor az e célt szolgáló inak segítségével behajlítja a lábujjait, s a sarló alakú karmok, amelyek így már nem férnek el a tokjukban, előbukkannak az ujjak végén.
A macskakaparás anatómiájáról folytatás itt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.